3.fejezet

Hamarosan visszaértem a Hárembe,ahol már Alise izgatottan várt.
-Na mi volt Cecilia?kérdezte gúnyosan az egyik lány akit persze nem választott egy herceg se.
-Többet ne szólítson senki így!Mától a nevem Nurbanu.Ezt a nevet Mehmet herceg adta nekem.mondtam.Alise és a többi lány nagyon megdöbbent.Sümbül és Nigar érkezett meg hirtelen,Nigar pedig már kezdte is a mondandóját.
-Ha jól látom mindenki itt van!Akik tegnap valamelyik hercegnél voltak,öltözzenek át a tanodának megfelelően,fél óra múlva indulunk.Gyerünk lányok egy- kettő!Hamar elkészültünk mikor megpillantottam szívem hercegét az ajtóban,éppen Sümbül agával beszélt valamiről.A szívem majd kiugrott a helyéből,a tenyerem pedig izzadni kezdett.A többiek biztos észrevették izgalmamat,mert az a lány aki az előbb is beszólt ismét megszólt:-Minek izgulsz annyira?A hercegünk biztos várandós asszonyát jötte meglátogatni!Mit gondoltál egyszer hálsz vele és máris Ayse helyére kerülsz?Hát tudd meg,hogy nagyon nem!
Nagyon elöntött a méreg de megtartottam a méltóságom és egy kedvenchez méltón visszavágtam!
-Hogy is hívnak téged te mindenttudó?
-Defne vagyok!
-Szóval Defne...Engem te maximum akkor oktathatsz ki ha valaha is nagyobb hatalmad lesz mint nekem,amit igazán kétlek,szóval amikor Te a kezemet fogod csókolni emlékezz e szavakra!mondtam majd arrébb mentem,hogy emészgesse magába a szavaim súlyát.Mikor újra az ajtóra pillantottam Mehmet még ott volt és legnagyobb bánatomra Ayse-val beszélt aki boldogan simogatta a hasát...Borzasztóan éreztem magam de egyből kombinálni kezdtem.Csak hogy Mehmetem érezze mekkora szomorúságot okozott,egy kis színjátékal fűszerezve,sírva kirohantam melletük az ajtón.Nem néztem vissza,csak reménykedni tudtam hogy hercegem utánam jön.Elértem a mosókonyháig oda bementem és becsuktam az ajtót majd vártam.Egyszer csak Alise nyitott be ravasz mosollyal az arcán és így szólt:-Ügyes alakítás volt drága barátnőm,kaphatok majd színészi leckéket?
-Természetesen de előbb mondd el mi volt miután elmentem?
-A herceg utánad futott Ayse pedig teljesen megsértődött ,hogy Mehmet se szó se beszéd otthagyta.
-És Mehmet még keres?
-Igen úgyhogy kimegyek és mondom neki hogy itt megtalál téged!Sok sikert,majd még mesélj a tegnap estéről!
-Rendben!Na de siess,már várom a drágám!
Alise kiment és Mehmet pár perc múlva már ott is volt.Nagyon elkeseredett arcot öltöttem magamra és továbbra is sírdogáltam.
-Nurbanum!Életem fénypontja,szerelmes királynőm!Nem akarlak sírni látni mondd mi nyomja szeretettel és csodával átitatott lelked?
-Az,hogy engem Te sose fogsz úgy szeretni mint Aysét...mondtam elcsukló,sírós hangon.
-Hogy gondolhatsz ilyeneket?Te vagy nekem a legfontosabb!
-Dehát tőle lesz a közeljövőbe gyermeked,és egészen fiatal korod óta vele vagy!Én még új vagyok itt,nem vagyok olyan ügyes és tapasztalt mint Ő...
-Nurbanum figyelj rám!Ayse akármit csinálhat akkor se fogom Őt vagy a gyermekét jobban szeretni mint téged!Megteszek bármit,hogy ezt elhidd,mondd el és máris teljesítem!
Elgondolkodtam..Ha már most az elején nagy dolgot kérek tőle nagyravágyónak fog gondolni,és inkább hagy engem.Viszont ha azt hiszi megelékszem a szerelmünk erejével,akkor még jobban fog szeretni.Tehát ennyit mondtam csupán neki:-Ó hercegem nekem csak annyi kell,hogy minden nap lássam gyönyörű arcod,és elveszhessek szemed végtelen világában,ha ezt megkapom,nekem a világ összes aranya se kell!Nekem csak Te kellesz!Ha te egyszer elhagysz itt és most megesküszöm,hogy véget vetek akkor már hasztalan életemnek.
-Ne is mondj ilyeneket!Nem tudnék élni varázslatos arcod,hangod,szemed,hajad,hangod,illatod és lényed nélkül!Téged Allah küldött nekem az teljesen biztos,mert Te egy csoda vagy!Az én életem csodája!
Könnybe lábadtak a szemeim!Akármennyire is nagy úrnő akarok lenni attól még énis őrülten szerelmes vagyok ebbe a csodálatos emberbe!Szenvedélyes csókban forrtunk össze,majd fájdalmasan szétváltak ajkaink.
-Királynőm,fényem,ábrándom,életem értelme,szerelmes kincsem el kell válnunk egy rövid időre!Neked és nekem is fontos teendőink vannak szóval estig elválnak útjaink!
-Nem tudom,hogy kibírom-e hercegem...
-Kérlek bírd ki!Nélküled én egy üres senki lennék,és esküszöm neked követnélek mintsem egyedül éljem le az életem..mert nekem más asszony nem kell!Nekem csak Te kellesz!
-A tiéd vagyok minden egyes porcikámmal hercegem,most és halálom napjáig és még utána is!
Mégegyszer megcsókoltuk egymást majd mentünk tovább végezni a teendőinket.Sümbül már várt engem de nem volt mérges,biztos a herceg beszélt vele,hogy miért kések.Elmentünk a tanodába,ahol a törökök írásmódját próbáltuk elsajátítani,de nagyon nehéz az egyszer biztos!Mikor kifelé tartottam a teremből Sümbül megállított és így szólt:-Nagyon kivételes helyzetben vagy!A herceg otthagyta érted terhes asszonyát ez igazán nagy szó!Csak azt akarom mondani,hogy becsüld meg ezt a pozícíódat,és vigyázz magadra!Ez alatt a pár nap alatt több ellenséget szereztél mint más évek alatt idebent a hárembe!
-Köszönöm a jótanácsokat Sümbül aga,ügyelni fogok arra mi történik körülöttem!Ha most megbocsátasz mennem kell,készülni az estére mert mint tudod a herceg hívatott!
-Igen tudom,menj csak lányom,nehogy csalódást okozz hercegünknek!
A fürdő felé tartottam mikor szembe jött velem Mustafa herceg.Nagyon meglepődtem hiszen nem számítottam rá,hogy nap közben egy herceg a hárem falai között lófrál,de a protokollt követve féllreálltam lehajtottam a fejem,és vártam,hogy elmenjen  mellettem.Csakhogy nem ment...Megállt előttem és így szólt:
Hát,hogy Mustafa mit akar mondani Nurbanunak azt a következő részből tudjátok meg,de annyit elárulok,hogy ők ketten egészen jóba lesznek...Ha tetszett a rész komizzatok,de ha nem akkor is,mert tudnom kell hogy min javítsak annak érdekében hogy jobb legyek.Köszönöm,hogy elolvastad,további szép napot!